És még mindig nem értünk a végére - újdonságok a nap alatt

Azon gondolkoztam a minap, hogy vajon a tavalyi év végén is éppen ennyi új könyv jelent meg és csak én nem voltam annyira receptív irányukban, vagy ez az év valami okból kifolyólag felülmúlja a korábbiakat. Kapkodom a fejem a sok újdonság láttán, és lassan már csak raktározom a címeket jövőre, mert a pénztárcám már nem bír újabb rohamokat, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ettől függetlenül álmodozhatunk, vagy ha nagy a család egy megfelelő időben elejtett megjegyzéssel (vagy éppen egy kézbe nyomott listával) növelhetjük az esélyeinket, hátha valamelyik kívánságunk ott fog lapulni a fa alatt.

Vegyesre sikeredett a mostani válogatás, néhányuk már megjelent, mások még váratnak magukra, de ami közös bennük, hogy akármelyiket elfogadnám ajándékba. 

Az utóbbi időben nem sok olyan kötetet vehettünk kézbe, amelyek a Cartaphilus Kiadónál jelentek volna meg, de úgy tűnik, hogy ők is összekapták magukat. Jojo Moyes sok hazai rajongó szerzett az eddig itt megjelent köteteivel, akárcsak Kate Morton. Én is olvastam tőlük, van is belőlük, de ez nem akadálya annak, hogy ne legyek kíváncsi az újabbakra, sőt. 

Jojo Moyes: Akit elhagytál

1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke - férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.

A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót - ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.

Várható megjelenés: 2013. november 29., Cartaphilus Könyvkiadó

Mia March: Meryl Streep filmklub

A könyv címe és a borítója már önmagában is elég figyelemfelkeltő volt, hiszen már a megjelenése előtt felkaptam rá a fejem, és mivel mostanában nem sok családi drámás könyvet olvastam, a téma szempontjából is úgy gondoltam, hogy érdekes választásnak ígérkezik Mia March regénye. Sokat nem tévedtem, de a hívogató borító ellenére, ami egy kellemes kikapcsolódás lehetőségét sugallja, és bár könnyed olvasmányról van szó, a könyvet végig szomorúság lengi körül, néha megmosolyogtató, néha szívszorító jelenetekkel. 

A Meryl Streep filmklub négy nő története, akik hosszú idő után kénytelenek ismét egy fedél alatt elviselni egymás társaságát. A négy nő: Lolly, a lánya Kat, valamint két unokahúga Isabel és June. 

Egy tizenöt évvel korábbi családi tragédiát követően Lolly egyedül birkózott meg Kat, és a két Nash testvér felnevelésével, egy idilli tengerparti kisváros domboldalán álló fogadó tulajdonosaként. Most már az ötvenes éveiben jár és ismét maga köré gyűjti a családját. Egy olyan bejelentést tesz, ami arra kényszeríti az unokanővéreket, hogy gyermekkoruk helyszínén szembenézzenek egymással, a múltjukkal és a jövőjükkel, miközben az életük gyökerestül megváltozik.

A lányok nem is különbözhetnének jobban egymástól, különböző utat járnak, de ami közös bennük, az a veszteség, amely érte őket, bár mindenikük másként élte meg, és dolgozta fel. Az együtt töltött évek alatt állandóan rivalizáltak, veszekedtek, képtelenek voltak közel kerülni egymáshoz, még a két testvér sem találta a közös hangot. Alig várták, hogy elhagyhassák az otthonuknak mondott fogadót, amit valójában annyira nem is éreztek otthonuknak.

C. W. Gortner: A királynő esküje

„Senki nem gondolta volna, hogy nagy tettekre születtem.

A kasztíliai Madrigal de las Altas Torres városában jöttem a világra apám, II. János és második felesége, Portugáliai Izabella első gyermekeként, aki után a nevemet is kaptam. Az egészséges és szokatlanul csendes infanta érkezését bár harangok és felszínes gratulációk is kísérték, de harsonaszó nem. Apám előző házasságában már nemzett örököst a trónra, féltestvéremet, Henriket, és amikor anyám két évvel utánam világra hozta Alfonz öcsémet, gondoskodva ezzel a Trastámara férfiági vérvonalról, mindenki arra számított, hogy engem egy időre száműznek egy kolostorba, majd kötnek számomra egy előnyös, Kasztília érdekeit szolgáló házasságot.

De ahogy az oly gyakran megesik, Istennek más tervei voltak.”

Így kezdődik C. W. Gortner A királynő esküje című regénye, amelyben Kasztíliai Izabella maga beszéli el nekünk történetét. Nos igen, ma már tudjuk, hogy Istennek más tervei voltak vele, de születésekor, két fiútestvérrel maga mellett, senki nem gondolta volna, hogy a kis Izabella egy napon a spanyol történelem legjelentősebb uralkodóinak egyike lesz. Apja, II. János halálának pillanatában kapcsolódunk be az életébe, és mellette maradunk 1492-ig, amikor Kolumbusz Kristóf tengerre szállt, hogy új utat találjon az Indiákhoz, és amely utazás végül Amerika felfedezéséhez vezetett.

Könyvtárban jártam # 3

Morgan Library, New York (kép innen)

Sokszor arra gondolok, hogy nekem teljesen elment az eszem, hogy azok után amennyi könyvet vásárolok (és jócskán van belőlük olvasatlan), még képes vagyok könyvtárba is járni. Nos igen, képes vagyok, és nagyon élvezem, amikor ott lehetek. Az utóbbi időben egyre jobban megválogatom a könyves beruházásaimat, kétszer is meggondolom, hogy egy bizonyos könyv megéri-e a befektetést, és ha úgy gondolom, hogy nem, de azért érdekel, muszáj könyvtárba járni. Tudom, hogy aki végigolvasta az elmúlt hónapok beszerzéseiről szóló posztokat, az a mennyiség láttán talán csóválja a fejét, de tavaly sokkal több könyvet vettem mint idén, és kevesebbet kölcsönöztem a könyvtárból. Idén a kölcsönzésben is elragadtattam magam, mindig a maximum darabszám (10) volt nálam.  Igyekszem csökkenteni ezt a számot, hogy a könyvtáriak mellett a sajátjaimat is olvassam, de sajnos még nem sikerült megvalósítani, bár már értem el haladást. 

Adam Makos: Felettünk a csillagos ég

Annak ellenére, hogy mennyire vártam ennek a könyvnek a megjelenését, az elmúlt hetek könnyedebb olvasmányai után kicsit nehezen vágtam bele. Napokig tettem vettem, kétszer is nekifutottam, míg végül rászántam magam, hogy ezt és csakis ezt fogom olvasni. Kár volt halogatni, mert az ötvenedik oldal után már alig tudtam letenni. Az idei év egyik legjobb olvasmány élményének bizonyult.

Gyermekkoromban nagyon szerettem a háborús filmeket, bár akkor még nem voltam tudatában annak, hogy valójában mit jelentett ez a háború az emberiség történetében. Az én szememben voltak a jók és voltak a rosszak, és drukkoltam a jó fiúk győzelmének. Persze idővel már képes voltam felfogni a történtek súlyát, belegondolni a pusztításba, amit a háború eredményezett, megérteni a szörnyűségeket, amit az emberek átéltek, az áldozatok félelmetes számát, és örültem, hogy én egy békés világban nőttem fel. Aztán jöttek a második világháborús regények, amelyeket a mai napig szeretek, de egyik sem fogható Adam Makos könyvéhez, és nem azért, mert nem lennének jók. Nem, hanem mert a legtöbb olvasmányomban a szövetségesek szemszögéből láttam a háború történéseit. Most alkalom adódott, hogy az 'ellenség' oldaláról szemléljem a dolgokat. 

„Ez a becsületkódex azt diktálta, hogy harcolj rettenhetetlenül, teljes szívvel, győzelmet ünnepelj, ne halált, és tudd, mikor írja felül a hadi szabályzatot az erkölcsi kötelesség.”

A Felettünk a csillagos ég két pilóta igaz története: az amerikai Charlie Brown hadnagy, egy B-17-es bombázópilóta, és a bajor Franz Stigler hadnagy, egy Messerschmitt vadászgép pilóta, akik 1943. december 20.-án keresztezték egymás útját az ellenséges Németország területe fölött. Charlie és súlyosan sebesült legénysége az erősen sérült B-17-el (A Kocsma - Ye Olde Pub) bevetés után hazafelé tartott az angliai légibázisra, leszakadva a köteléktől, teljesen magukra hagyatva, amikor a semmiből egy német vadászgép bukkant fel a farok mögött. A könyv eme találkozás hihetetlen történetét eleveníti fel, de ugyanakkor leckét ad abból, hogy mit jelent az emberség, a bajtársiasság, a lovagiasság és a bátorság a háború poklában, ahol olcsó volt az emberélet, és aki nem parancs szerint cselekedett, nyomban kivégzőosztaggal találta szembe magát.

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Holló ciklus 1.)

Van, hogy egy könyv már a megjelenése előtt megragadja a képzeletünket, és addig nem ereszt, míg kézbe nem vesszük. Így jártam Maggie Stiefvater könyvével, A Hollófiúkkal. Tudom, hogy az írónő egy másik sorozata a Mercy Falls farkasai nagyon sok hazai rajongót szerzett neki, de az én érdeklődésemet ez az új sorozat ragadta meg. Megfogott a borítója, a címe, és bár a fülszöveg alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy mire számítsak, én akkor is kíváncsi voltam rá. Most, hogy már a végére értem elmondhatom, hogy pozitív csalódás volt. Az elején egy kissé döcögősen indult ugyan, elég sokat kellett várni, hogy ténylegesen történjen más is azon kívül, hogy ismerkedünk a két táborral (Blue és környezete, valamint a Hollófiúk), és a kutatás történelmi hátterével, de amikor a két szál végre összeért, és a szereplők közös porondon léptek fel, akkor már engem is beszippantott.

Mivel néhány héttel ezelőtt olvastam, egy kicsit nehezebb lesz írni róla, mintha közelebbi lenne az élmény, de próbálom összeszedni a gondolataimat, és spoiler mentesen írni.

Ha egy mondatban kellene összefoglaljam a könyv tartalmát, akkor azt mondanám, hogy egy kalandos kutatás a múlt árnyai után, abban a reményben, hogy előkerül Glendower, a legendás wels király nyughelye. A legenda szerint a király nem halt meg, csak alszik, és aki megtalálja és felébreszti, az jutalomra számíthat. Ez a történet magja, de senki ne gondolja azt, hogy a kötet végére mindent tisztán fog látni. Az írónő négy kötetesre tervezi a sorozatot, úgyhogy bőven lesz ideje csűrni-csavarni a dolgokat, és teret adni a fantáziájának.

A Hollófiúk inkább csak felvezeti az egész történetet (ezért nem kevésbé élvezhetővé, bár nem annyira pörgős, ahogy elvártam), amit átjár a mágia, és körbeölel a jóslatok misztikus világa, borzongató és megmagyarázhatatlan jelenségeknek leszünk tanúi, hallunk titkokról és elrejtett bűnökről, de kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint kincskeresésről, és kalandvágyó fiatalokról. Álmok, remények vezérlik szereplőink cselekedeteit, miközben megtapasztalják a barátság, a kitartás, a bizalom, az árulás, a fájdalom és persze a szerelem érzését. Mindezt a virginiai Henrietta és környékének különös világában, egy még különösebb rejtély után kutatva.

Visszafogott október

Visszatekintve az elmúlt hónapok időnkénti túlkapásaira, azt kell mondjam, hogy az október vezeti a legvisszafogottabb hónap címét. Magam is meglepődtem, hogy alig pár darab van, amiről említést kell tennem. Ilyen fokú mértékletességet rég nem mutattam. Ha az utóbbi  hónapok rengeteg izgalmas és érdekes újdonságára gondolok, szinte hihetetlen, hogy ellenálltam a kisördög csábításának. Úgyhogy a korábbiaktól eltérően ez a poszt most rövidke lesz (az relatív, hogy kinek mi a rövid, de én most ezt annak titulálom).

Amanda Quick és Christopher Moore könyve azóta kellett nekem, hogy felfedeztem a megjelenésüket. Amanda Quick hosszú ideig vezette nálam a kedvencek listáját, de egy idő után elvesztettem a lelkesedésemet a könyvei iránt. A sok trilógia nálam nem jött be, azért örültem annyira, hogy végre egy egyedülálló kötet kerülhet a kezeim közé. A Kristályok kertje annyiban ’egyedülálló’, hogy egy sorozat első könyve, de legalább nem egy trilógia része(már  elolvastam, bejegyzés itt). A Te szent kék! igazából helyszínnel és a történettel fogott meg, de a borítója és a címe is említésre méltó.

Jön a Parade’s End magyar fordítása!

Annak ellenére, hogy országút-hosszúságú posztokat írtam az új megjelenésekről, képtelen voltam szótlanul elmenni az új felfedezésem mellett, amire egész véletlenül akadtam. Az Európa Kiadó után, ahol  A jó katona című regény jelent meg, a Lazi Könyvkiadó is úgy döntött, hogy megörvendezteti Ford Madox Ford rajongóit, ezúttal a Parade’s End magyar fordításával. A könyvből készült sorozatnak sok rajongója van nálunk is, és sokan szerették volna a könyvet is elolvasni, de magyarul nem volt elérhető. Én is már rászántam magam, hogy megrendelem angolul, de úgy tűnik erre nem lesz szükség. Nem tudom milyen lesz a fordítás, de ez a könyv kell nekem. 

Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember

Anglia az első világháború küszöbén.

Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei.

Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem…

Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció – akár egy impresszionista festmény – egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát.

Várható megjelenés: 2013. november 15., Lazi Könyvkiadó