A nyár néhány újdonsága és várható megjelenések

Az utóbbi hetekben nem sok időm jutott a blogomra, és mivel a várható megjelenésekkel is régen jelentkeztem, így most ezeket térképeztem fel, egy-két nyári újdonsággal egyetemben, amelyek az uborkaszezon idején is felkeltették a figyelmem. Nem kis meglepetésemre igen terebélyes listát sikerült összegyűjteni, úgy tűnik ismét kezd beindulni az év második felére jellemző nagyüzem.

Számomra a kora ősz egyik leginkább várt újdonsága Sophie Hannah regénye, A monogramos gyilkosságok, amelyben hosszú évtizedek után ismét találkozhatunk Agatha Christie belga detektívjével. A hírek szerint Christie örökösei erre az egy regényre adtak engedélyt (aztán ki tudja), és alapos megfontolás után esett a választásuk Sophie Hannahra. Az írónő néhány regénye magyarul is megjelent, én egyiket sem olvastam, de Hercule Poirot új esetét semmi pénzért nem hagynám ki. Gondolom, minden Christie meg Poirot rajongó ugyanígy van ezzel.

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok. 

Hercule Poirot új esete

Poirot visszatér!

1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb.

Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját.

Várható megjelenés: 2014. szeptember 09. Európa Kiadó

M.C. Beaton: Miss Pym és a menekülő menyasszony (Az utazó házasságközvetítő 1.)

Az Agatha Raisin és a Hamish Macbeth sorozat után megérkezett az írónő egy újabb sorozata, ami a történelmi romantika műfajában íródott, és a hangzatos Az utazó házasságközvetítő címet viseli. A sorozat első kötete a Miss Pym és a menekülő menyasszony. Mivel az Agatha Raisin sorozatot az első kötet elolvasása után feladtam, egy kicsit fenntartással vettem kézbe a vénkisasszony házvezetőnő Miss Pym első kalandját, de félelmem alaptalannak bizonyult, mert kitűnően szórakoztam e nem mindennapi öreglány ténykedésein.

A regény kezdetén Miss Pym élete híján van minden vidámságnak, sivárság és komorság lengi körül, akárcsak az udvarház szobáit, ahol házvezetőnőként szolgál.

Thornton Hall-ban azonban nem mindig volt sivár az élet. Hannah gyerekként került az udvarházba, és kemény munka árán haladt előre a ranglétrán. Karrierjét konyhalányként kezdte, aztán volt második szobalány, komorna és főkomorna, míg végül csak elérte az áhított házvezetőnői posztot. Imádta a munkáját, az udvarház pezsgését, az estélyeket, a vendégeket, az ünnepekkor a személyzet számára szervezett bálokat. Az élete csupa izgalom és boldogság volt, míg egy nap megtörtént a szerencsétlenség: a ház úrnője elszökött egy inassal. A fölháborító eset után nem csak a gazdája, de Miss Pym számára is véget értek a boldog idők. A melankóliába süllyedő Mr. Clarence elbocsátotta a szolgák nagy részét, a szobák felét lezárta, és Miss Pym ott találta magát egy sötétségbe borult, lehangoló és csendes ház bezártságában.

Ebben a nyomasztó légkörbe csempész reményt a ház előtt naponta elhaladó postakocsi látványa, ez testesíti meg Hannah számára a kalandot, a vidámságot és nevetést, mindazt, ami az életéből hiányzik. Gyakran álmodozott arról, hogy postakocsin járja be a világot, vagy legalábbis az angol vidéket, hogy átélje az utazás izgalmát, és a kalandot, amit egy ilyen utazás nyújthat.

Könyvtárban jártam # 5.

Az utóbbi hetek felborult napirendje után ismét visszatérhettem a megszokott életvitelhez, és vissza a blogoláshoz. Olvasásra nem jutott annyi időm, de arra igen, hogy ellátogassak a könyvtárba. Bár a Könyvtárban jártam rovat az utóbbi hónapokban elmaradt, azért az eltelt fél évben sem mellőztem a könyvtári könyveket. Ami örömmel tölt el, hogy a könyvtár állománya meglepően sok újdonsággal gyarapodott, és ami még ennél is fontosabb, hogy olyan kötetekkel, amelyek nálam is előkelő helyen állnak az elolvasandó könyvek listáján. Utolsó látogatásom alkalmával is sikerült egy szép kis kupacot összegyűjteni, amit reményeim szerint az elkövetkezendő hetekben fogok lassan felfalni. 

A Paladin-prófécia volt az egyetlen ifjúsági regény, amit idén elolvastam, de most egész évre bespájzoltam belőlük. Amikor összeválogattam őket, tekintettel voltam arra is, hogy nálunk vakációzik a tizenéves keresztlányunk, úgyhogy igyekeztem olyanokat hozni, amelyek az ő érdeklődését is felkelthetik: 

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Joss Stirling: Storm és Stone

Maggie Stiefvater: Álomrablók /The Dream Thieves (Hollófiúk 2.)

Rachel Hawkins: Hex Hall

Jennifer Johnston: Messzire még Babilon?

Legalább három éve már, hogy megvettem Jennifer Johnston könyvét. Ha jól emlékszem Muriel Spark Célszerű lődörgés című regényével egyszerre, alig száz-száz forintért darabját. A Célszerű lődörgést még akkor elolvastam, de a Messzire még Babilon? csak ült a polcon, és bár néha megakadt a szemem rajta, ennél tovább nem jutottam. Mostanáig. Kezdem azt hinni, hogy mindegy mikor kerül hozzám egy könyv, valamikor eljön a maga ideje. Legyen az egy érzés, hangulat, vagy a hirtelen elhatározás, hogy pont akkor rá essen a választásom. Most is halomban állnak a nemrégiben vett könyvek, és én még is lődörögtem a könyves polc előtt, azon gondolkozva, hogy mit olvassak. És megakadt a szemem Johnston könyvén. A hátoldalon lévő fülszöveg az első bekezdés, úgyhogy előzetesként semmit sem lehet megtudni a történetről, és én így indultam neki, mert ez az első bekezdés nagyon is magával ragadott, és végül olyan élményben volt részem, amire nem számítottam. 

„Mivel tiszt vagyok és úriember, megkaphattam a noteszeimet, tollat adtak, tintát és papírt. Írok hát és várok. Se eszméhez, se élő emberhez nem fűz már semmi, s hogy jövőm talán néhány órába is belefér, nem zaklat fel túlságosan. A jövendő végtére itt is, ott is egyformán beláthatatlan. A hátralévő napokra marad tehát a múlt. Előcsalogatok majd egy sor bizonyára pontatlan emléket, elmondom, én hogy láttam az eseményeket, ha ez számít valamit. Többé nincs értelme tervezgetésnek, reménynek, még álmodozásnak sem. Akármilyen különös, nekem tetszik így.

Nem értesítettem sem apámat, sem anyámat. Majd megteszik mások, amikor a sorsom bevégeztetett. Őfelsége szolgálatában. Minek siettetném a fájdalmukat, úgy is eléri őket. Apám talán belehal, de akárcsak nekem, neki is jobb lesz holtan. Anyámért nem vérzik a szívem. 

Osztályomat megillető tisztelettel bánnak velem, de óvatos tartózkodásukból kiviláglik, félig-meddig őrültnek tartanak. Hogy rettegnek az emberek a szív ólálkodó démonaitól!”

Ezzel a néhány bekezdéssel indítja hősünk azt a hosszú utazást, amelynek során visszarepülünk gyermek- és ifjúkora helyszínére, bepillantást nyerünk szülei házasságába, a nevelésébe, megismerjük egy különös barátság történetét, hogy aztán belemerüljünk az első világháború mocskos poklába, míg ugyanezekkel a kezdősorokkal lezárul a történet, és bezárul a kör.

Az év eddigi leghosszabb listája - júniusi beszerzések

Az év elején elkezdtem listát vezetni az idén vásárolt könyvekről, és minden hónap végén színessel kihúzogatom azokat, amelyeket el is olvastam. Igaz, hogy egyelőre még nem annyira színes a lista (régebbi és könyvtári könyvek is képbe jönnek), de nagyon remélem, hogy az év végéig ez változni fog. Ahogy a címből már kitűnik, a június eddig kenterbe veri az összes korábbi hónapot, talán az év utolsó hónapjainak valamelyike lesz képes csak felvenni vele a versenyt. Igaz, hogyha június, akkor Könyvhét, de a jókora halom még távolról sem írható ennek a számlájára, mert előtte és utána is böngésztem és vásárolgattam. 

Olyan szép számmal vannak az új szerzemények, hogy csoportokba osztottam őket. 

A krimi/történelmi krimi/sci-fi műfaj képviselői hárman vannak: az új Gordianus regény, a tizedik Harry Hole nyomozás, valamit Jack McDevitt Priscilla Hutchins-sorozatának első része. A nílusi rablókat már el is olvastam, és bejegyzés is született belőle. 

Kívánságaim kiadói hullámhosszon

Jó néhány éve már, hogy az első angol nyelvű könyvet elolvastam. Azóta a könyvállományunk eme része is jelentősen bővült, igen változatos műfajokban. Igaz, hogy idén kevesebbet áldoztam angol könyvekre, ez részben a nem éppen olcsó eurónak, részben annak tudható be, hogy nagyon sok „kell nekem” kategóriába sorolható könyv jelent/jelenik meg magyarul, és azokat részesítettem előnybe. (Ennek ellenére időnként átfutom az angol listámat, megnézem nem akciós-e valamelyik kötet, hogy lecsaphassak rá.) Az elmúlt évben azonban ért néhány meglepetés. Olyan angol nyelvű regények, amelyekre régóta fájt a fogam, magyarul is elérhetők lettek, úgyhogy nagy lelkesedéssel szépen sorban töröltem őket az angol várólistáról. Akinek vannak ilyen listái, az tudja milyen felemelő érzés végre csökkenteni őket. Igaz, magyarul is meg kell szerezni, de optimistán reménykedni kell abban, hogy ha nem is az összes, de néhány könyvtárban is fellelhető lesz, és már mindjárt jobb lesz a helyzet. 

Örömömre ez a tendencia idén is folytatódik: Jessica Brockmole: Levelek Sky szigetéről, Carola Dunn: Daisy és a jégbefagyott Don Juan, Liane Moriarty: A férjem valamit titkol, Jennifer Chiaverini: Mrs. Lincoln varrónője, Patrick Ness: A daruasszony, Shannon Hale: Austenland. Vakáció Mr. Darcyval – csak néhány azok közül, amelyek szerepeltek az angol várólistámon, és amelyek mind idén jelentek meg magyarul. 

És amiért ez a poszt egyáltalán létre jött, hogy még koránt sincs vége! Legalábbis, ami az én kívánságaimat illeti.

Steven Saylor: A nílusi rablók

Aki már a megjelenésekor beszerezte a korábbi Gordianus regényt, A hét csodát, annak bizony két évet kellett várni, hogy ismét elmerülhessen a nyomozó kalandjaiba. A nílusi rablók angol kiadása is csak az év elején jelent meg, így aztán hálásak lehetünk az Agave Kiadónak, hogy már kézbe vehetjük a fordítást. Számomra ez a regény volt a Könyvhét legjobban várt újdonsága, sőt amikor lehetett már elő is rendeltem. Annak ellenére, hogy elég vaskos kötetről van szó, 398 oldal, hamar a végére értem, és most egy kicsit szomorú vagyok, mert ki tudja, hogy meddig kell várni az újabb kalandra. 

A hét csodáról annak idején azt mondtam, hogy nem egy hagyományos Gordianus regény. Nos, ezt a kijelentésemet A nílusi rablók esetében is fenntartom, mert ez bizony még inkább letér a kitaposott ösvényről. Akárcsak a korábbi regényben, Steven Saylor most is valami mást szeretett volna alkotni, valami olyat, ami távol van a peranyagok és bíróságok mocskos világától, a kegyetlen gyilkosságoktól, a rabszolgafelkelésektől, az összeesküvésektől. A hét csoda megírása előtt, amint a szerző utószavából megtudhatjuk, Saylor már beleásta magát az ókori görög irodalomba, számos ókori regényt elolvasott pusztán kutatási célból. Amikor inspirációt keresett a folytatáshoz, ismét eme regények felé fordult az érdeklődése. A nagy utazásokról, felfedezésekről, elválasztott szerelmesekről, kalandokról, kalózokról, próbatételekről szóló romantikus és szórakoztató történetek megmozgatták a fantáziáját és kedvet kapott, hogy ő is egyszerűen a történetszövés kedvéért meséljen el valamit. Így aztán A nílusi rablók ezeknek az ókori görög, inkább a kalandregények műfajába sorolható regényeknek szeretne emléket állítani. Nos, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a történet ne lenne magával ragadó, de lássuk a medvét.

A hét csodában elkezdett utazása végén Gordianus megérkezett Alexandriába. Amikor utoljára láttuk, erszénye csekélyke tartalmát egy gyönyörű fiatal rabszolgalány megvásárlására költötte. Ez volt Bethesda. Azóta több mint két év telt el nyomozással és rejtélyek megoldásával, miközben a kikapcsolódást és pihenést a Bethesdával töltött kellemes és szenvedélyes percek jelentették. Ilyen előzmények után igazán meglepő helyzetben látjuk viszont ifjú nyomozónkat: éppen Nagy Sándor arany szarkofágjának elrablásában vesz részt.

Julie James: Az a gyanúm, szerelem

Már nagyon vártam Julie James új regényét, amely A hamis partnerhez hasonlóan az amerikai igazságszolgáltatás, pontosabban a FBI és az államügyészi hivatal berkeibe kalauzol. Az a gyanúm, szerelem volt az egyik kötet a sok közül, ami a Könyvhéten tett látogatásunk alkalmával a szatyrunkban kötött ki, és meglepően gyorsan sort is kerítettem rá, mert igen csak kíváncsi voltam a következő szívdöglesztő FBI különleges ügynökre. 

A félig skót félig olasz felmenőkkel rendelkező Nick McCall a féléves beépített munka után csak a jól megérdemelt pihenésre vágyik, és hogy New Yorkba utazzon anyja hatvanadik születésnapi partijára. Mielőtt elutazna, főnöke egy apró szívességet kér tőle: egy kiemelten fontos ügyben szeretné, hogy tanácsadó munkatárs legyen az első beépített megbízatására készülő fiatal ügynök mellett. Csak pár napról lenne szó, és aztán lazíthat. A munkájának élő Nick nem tud ellenállni a kihívásnak, hogy ő is részese legyen a Martino-féle ügynek (ez szolgáltatta a korábbi regény , A hamis partner, bűnügyi szálát), hogy ő is lakat alá tegyen néhány gengszter, így készségesen eleget tesz a felkérésnek. Az egyszerűnek tűnő eset azonban nem várt fordulatot vesz, és rövid időn belül Nick ismét valaki más bőrében találja magát, egy álkapcsolatban egy fölöttébb csinos álbarátnő mellett.

Jordan Rhodes Chicago legjobb borkereskedője, és bár mindenki csak az apja milliárdjainak örökösét látja benne, ő felettébb büszke a saját erejéből elért sikereire. Jövedelme távolról sem vetekszik apja vagyonával, de kényelmes éltet biztosít számára. Ha van valami, ami a bornál is közelebb áll a szívéhez, az az ikertestvére Kyle, aki éppen tizennégy hónapos börtönbüntetését tölti számítógépes hekkelés miatt. Egy nap az FBI egy igen kecsegtető ajánlattal keresi meg: ha segít nekik lebuktatni a város egyik exkluzív éttermének pénzmosási ügybe keveredett tulajdonosát, Kyle szabadlábra kerül. Jordan gondolkodás nélkül igent mond, bár akkor még nem tudja, hogy az egyszerű megbízatás hova is vezet majd valójában.