Augusztus, te drága!

Határozottan visszaeső vagyok! Kár tagadni. Pedig egy ideig olyan jól ment minden. Alig három könyvet vettem a hónap első felében, és igazán büszke voltam magamra. Amúgy is halomra állnak az olvasásra váró könyveim, ide-oda tologatom, átcsoportosítom és újracsoportosítom őket, hogy akkor melyikre is essen legközelebb a választásom, nem beszélve, hogy a könyvtári könyveimmel is haladni kell, szóval meglettünk volna további kötetek nélkül is, de egy olyan könyvbarát, mint amilyen én vagyok, nehezen mond le az útjába kerülő nagyszerű lehetőségekről.

Néha igazán lelkiismeret furdalásom van, amikor látom a kicsapongásaim termését, és bár igyekszem mindkettőnk (a párom és én) számára érdekfeszítő könyveket választani, a mérleg ritkán szokott egyensúlyban lenni. Amikor ezt szóvá teszem, a válasz mindig ugyanaz: neki is megvannak a saját hobbijai, és ő arra költ. Ilyen az én imádnivalóan engedékeny férjem.

Vágjunk is bele. Tudom, hogy a szám egy kissé ijesztő lesz, én is csak fogtam a fejem, főként, hogy a korábbi hónapban a mennyiség egyharmadát vásároltam, de mentségemre mondva igen jó üzleteket kötöttem. Néhányat az eredeti ár töredékéért vásároltam.

Davide Enia könyvére azóta fájt a fogam, hogy pár hónappal ezelőtt megjelent, és nem csak a borító miatt. Annyi jót hallottam róla, hogy az ötven százalékos kedvezménynek nem tudtam ellenállni. A párom már el is olvasta, és nagyon tetszett neki.
Scalzi Utolsó gyarmatát már júliusban említettem a várható megjelenések között, csak idő kérdése volt, hogy mikor veszem meg. Miután a párom párszor emlékeztetett rá, hogy ne felejtsem el megrendelni, nem volt mit tenni. A korábbi két kötet - Vének háborúja, Szellemhadtest - is megvan, a Vének háborúját el is olvastam, de még nem jutottam oda, hogy bejegyzés szülessen belőle. Talán ha már elolvastam mind a hármat.

Erika Robucktól a Hemingway lánya egyszerűen kellett. Láttam az angol kiadást, olvastam róla, úgyhogy amikor kiderült, hogy magyarul is megjelenik felkerült a várólistámra. Ami Julia Quinnt illeti, ő az egyik kedvenc, azt hiszem a könyv megvétele ennél több magyarázatot nem igényel. Itt olvashatjátok a Csudajóról született bejegyzést. Miután elolvastam Marina Fiorato könyvét – A Botticelli-titok – bejárva vele a reneszánsz Firenzét, Charles Fitzroy könyve a Reneszánsz Firenze napi öt garasból hát mi mondjak, nagyon vonzott.  Nem tudom, miért lepődtem meg, hogy az ára 3850 Ft, végül is keménytáblás, védőborítóval, több színes illusztrációval a fekete-fehérek mellett, de még így is gondolkoztam, hogy megvegyem vagy sem. Amikor aztán megláttam 30% kedvezménnyel, mondtam, hogy jön velem haza.

Az utolsó négy kötet volt az „aprópénz”. Mostanában a konyhai teendőim alatt elég gyakran hallgattam Krúdy Szindbád utazásait Gáspár Sándor előadásában. Nagyon szeretem, de azt még jobban, hogyha kézbe vehetem, hogy kedvemre lapozgathassak benne. Volt ugye az Alexandra nagy nyári akciója, és ott volt a Krúdy kötet is, és most már itt van. Ez ilyen egyszerű.
Az igazság az, hogy van néhány sorozattal, amelyek amúgy nagy olvasóközönségnek örülnek, én bizony el vagyok maradva. Hiába jöttek velem szemben itt is ott is, olvastam róluk blogokon, dicsérték szóban, valahogy eddig elkerültük egymást. Egyszerűen nem ért utol egyik vagy másik sorozat által kiváltott rajongói láz. Ebbe a kategóriába tartozik példának okáért a Stephanie Plum, illetve Cassandra Palmer sorozat. 
Rengeteget olvastam Janet Evanovich szingli fejvadászáról, és gondoltam, hogy majd egyszer megveszem az első kötetet, lássam mitől döglik a légy. Aztán az egyik könyvtár rendezési hadjáratom alkalmával nagy meglepetésemre az egyik polcon ott állt az a bizonyos első kötet, Egy – mérgezett a meggy, méghozzá egy 1997-es Albatrosz kiadásban. Gondolom a párom révén került ide, én meg csak úgy elsiklottam felette. Azóta itt rostokol az asztalom körül, hiszen elég hosszú a sor előtte, de ettől függetlenül, amikor az egyik online könyvesbolt oldalán felfedeztem a második kötetet potom 300 Ft-ért igazán vétek lett volna lemondani róla. Igaz, hogy ez egy Ulpius kiadás, de nem vagyok én annyira finnyás, hogy a két kötet különbözősége miatt csapjak balhét. Így most van két kötetem, hogy eldöntsem, kell vagy sem a többi is. Karen Chance könyvével is valami hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ennek az első kötete még véletlenül sem került elő egyik polcról sem. Már beadtam a derekam a Tündérkrónikákkal, hiszen annak is megvettem az első részét, és most úgy tűnik elérkezett az idő, hogy Cassandra Palmer is betegye a lábát az otthonunkba.

A Szentpétervár ékköve nem az írónő legújabb könyve, de engem nem igazán zavar, hiszen ez is tökéletesen megfelel arra, hogy megismerkedjek Kate Furnivall stílusával, főleg úgy, hogy 980 Ft akciós áron jutottam hozzá. Azt hiszem, fel tudom sorolni az írónő összes magyarul megjelent könyvét, de ez az első alakalom, hogy rászánom magam, hogy egyet tényleg el is olvassak. A dicsérő bejegyzések felkeltették az érdeklődésemet, úgyhogy gondoltam egy próbát megér. 

Ha már az ember kirúg a hámból, akkor azt tegye rendesen. Mint lentebb látni fogjátok, az angol olvasmányok terén sem tagadtam meg önmagam. Olyan hosszú ott is a várólistám, hogy ha egy évig semmit nem tennék hozzá, akkor sem valószínű, hogy a végére érnék. Lassan már rangsorolom őket, hogy akkor melyik is az, amelyikre jobban vágyom, és melyik az, amelyet a lista végére száműzök.

Előfordul, hogy egy-egy könyvnek több kiadását is felteszem a várólistámra, mert sosem tudhatom, hogy melyik lesz akciós. Amikor ilyen mennyiségben vásárolom a könyveket, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit fizetek egy példányért, és igen ritka, amikor kemény borítójú kötetre esik a választásom. Rose Melikan könyve kivétel. Isten tudja mióta tettem fel a kívánságlistámra, az összes kiadást, amit csak találtam, reménykedve, hogy egy nap meglesz az előrelátásom gyümölcse. És meglett: augusztusban a kemény fedelű kiadás akciós volt. Olyan régen várok rá, úgyhogy nagyon remélem, nem fog csalódást okozni. A fiatal hősnő Mary Finch csupán régen látott nagybátyját szeretné meglátogatni, amikor is az események furcsa alakulása folytán összeesküvők, kémek, és csempészek világában találja magát, ahol a túlélésért harcolni kell, és meg kell tanulnia megkülönböztetni az ellenséget a baráttól, ha szeretne fényt deríteni a történtekre. Mindez 1795-ben, az Anglia és Franciaország között dúló véres háború időszakában. Naná, hogy a The Blackstone Key egy trilógia első része, úgyhogy ha tetszeni fog a könyv, biztos kíváncsi leszek Mary Finch további kalandjaira is. Itt olvashatjátok a bejegyzést róla.

Ugyancsak első találkozásra érkezett Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie, a Her Royal Spyness hősnője. Rhys Bowen ezzel a kötettel indította útjára a királyi családból származó, de elszegényedett Lady Victoria rejtélyes nyomozásait az 1930-as évek Londonjában. Mary Stewart egyike azon szerzőknek, akiket idén fedeztem fel. Úgy tűnik, hogy romantikus kalandregényei máig nagy népszerűségnek örvendenek, annak ellenére, hogy 1950-1990 közötti időszakban íródtak. Elsőre a The Ivy Tree-re esett a választásom. A tartalom szerint a történet egy régi ház, egy nagy örökség és egy halott örökös körül bonyolódik, természetesen van benne szerelem, veszély, régen elfeledett érzelmek, és mindez az angol vidék megnyugtató környezetében.

Angela Thirkell humoros-komikus regényeinek nagy része az Anthony Trolloptól kölcsönzött képzeletbeli Barsetshire megyében játszódnak. Ezek közül az első, a High Rising 1933-ban jelent meg, és nagy sikere volt a közönség előtt. Könyveit Barbara Pym műveihez hasonlítják. Már elkezdtem olvasni, körülbelül a felénél tartok, de már tudom, hogy nem ez lesz az utolsó, amit az írónőtől elolvasok. Mintha egy tipikus angol sorozatot követnék, amely a huszadik század elején játszódik vidéki környezetben a hozzá tartozó elengedhetetlen figurákkal és történésekkel. Rebecca West könyve a The Fountain Overflows önéletrajzú ihletésű. A zenei tehetséggel megáldott, de szerény körülmények között élő Aubrey család történetét ismerhetjük meg a huszadik század fordulóján, a gyermek Rose Aubrey elbeszélésében. Imádom a borítóját, remélem, hogy a regény is hasonló élménnyel ajándékoz meg.

Az Ellis Island és a City of Hope egy trilógia első két kötete. Kate Kerrigan az Írországból kivándorló Ellis Hogan életét meséli el, akit egy családi tragédia kényszerít arra, hogy útra keljel. New York az 1900-as évek elején teljesen más világ az ír vidéki élethez szokott fiatalasszony számára, de egy reménysugár is, hogy az ott megkeresett pénzzel az ír szabadságharcban megsebesült férjén segíteni tudjon.


Nos ezek lennének az én augusztusi szépségeim. Nehéz volt eldönteni, hogy melyiket vegyem kézbe először, remélem, hogy előbb-utóbb mindenikre sor kerül, és bejegyzés is születik róluk. Lassan már nem is tudom, hogy a magyar vagy az angol nyelvű könyveim várólistája hosszabb, de nem igazán sikerül egyiket sem lerövidíteni, pedig az itt leírtak is mutatják, hogy dolgozom az ügyön. Gondolom, a probléma forrását ti is tudjátok: hiába csökkentem a várólistámat 3-4 könyvvel, hogyha a következő mozdulattal újabb tízet pakolok a virtuális polcomra. Hogy ez a hónap mit tartogat a számomra előreláthatatlan, de hátha sikerül saját magamat is meglepni.