A Könyvfesztiválról és az ott beszerzett könyvekről már született egy poszt, de nálam e jeles esemény előtt is volt élet a könyvszerzés területén. Áprilisban elmaradt a korábbi hónap gyarapodásaira vonatkozó bejegyzés, így ebben a posztban azok is terítékre kerülnek.
Mostanában nagy boldogsággal tölt el, amikor az íróasztalom környékén felhalmozott kötetek valamelyikének végleges helyet kell keresnem a könyvespolcokon, ugyanis itt gyűjtögetem az új szerzeményeimet, és csak elolvasás után vagyok hajlandó elrakni őket. Ebből kifolyólag akár jobbra, akár balra tekintek, könyvtornyokon akad meg a szemem. El nem tudom képzelni, mikor lesz itt rend, de igyekszem csökkenteni a káoszt. Végignézve a gyűjteményen az mindenképpen megállapítható, hogy a krimik túlsúlyban vannak, de azért a szépirodalom is helyet kapott.
Elsőnek is a Kossuth kiadó Spanyol-krimi sorozatának mindhárom kötete a birtokunkba került, amiből kettőt már el is olvastam. Carmen Posadas regényéről itt olvashattok, a Párizsi rejtélyről szóló bejegyzés meg hamarosan érkezik.
A legújabb Lee Child regény, a Nincs visszaút, már pár hónapja várakozott sorára. Ebben a két kötettel korábban Dél-Dakotából elinduló Jack Reacher végre eljut Virginiába. Kíváncsi vagyok, hogy ott mit fog találni (szerencsére, csak egy kötettel vagyok elmaradva, és utána jöhet ez). Egy év telt el, hogy Jane Austennal nyomozhattam a titokzatos Tiszteletes után a tengerparton, úgyhogy örülök, hogy megérkezett az Egy boszorkány portréja, amiben Bath lesz a nyomozás helyszíne. Még távolról sem teljes az Agatha Christie gyűjteményünk, nagyrészt Poirot esetei teszik ki, így igyekszem lassan a hiányzókat is begyűjteni. Az Eljöttek Bagdadba sok olvasó szerint inkább krimi szállal átszőtt kalandregény, mintsem hagyományos Agatha Christie krimi, de éppen ez teszi még érdekesebbé.
A sok krimi után, hogy a szépirodalom maradt a végére. Ha választanom kellene kedvenc könyvkiadót bizony nehéz helyzetben találnám magam, azonban az biztos, hogy az Európa kiadó előkelő helyen szerepelne, hiszen nem telik el úgy hónap, hogy az ajánlatai között ne találnék pár számomra kívánatos olvasmányt. Most is fel tudnék sorolni legalább tíz kötetet, ami után vágyakozom, de az elmúlt hetekben a Hrabal centenáriumra újra megjelentetett három regény közül a Szigorúan ellenőrzött vonatok, és a Sörgyári capriccio volt a befutó. Milos történetét már el is olvastam, itt a bejegyzés, a Sörgyári capriccio hangos könyvben szerzett nekem néhány éve felejthetetlen élményt, de azért szeretném egyszer elolvasni is.
Többet is olvashattam volna az új szerzeményeim közül, de az utóbbi időben néhány könyvtári könyv került előtérbe. Jelenleg is kölcsön könyvet olvasok, és bizony van még, ami a sorára várakozik. Azt hiszem, tényleg vissza kellene fognom magam a kölcsönzéssel, maradni 2-3 kötetnél, hogy haladjak a sajátokkal, de nem tudom, miként fogom ezt megvalósítani, mert a nyolc kölcsönzött mellett van már két előjegyzésem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése