Az Austen család pihenése azonban nem indul valami kellemesen, mert az úton szörnyű viharba keverednek, a kocsijuk felborul, és a balesetben Jane nővére Cassandra megsérül. Eme balszerencsés eseménynek köszönhetően ismerkednek meg Mr. Geoffrey Sidmouthsszal, High Down Grange öntörvényű, nem éppen vendégszeretetéről híres urával, és annak angyali szépségű francia unokahúgával, aki a hangzatos Seraphine Le Fevre névre hallgat. High Down Grange és lakói egyformán titokzatosak, és Jane figyelmét nem kerüli el, hogy furcsa dolgok történnek az udvarház környékén, de mielőtt bármire is fényt derítene, a nővére állapotában bekövetkezett javulás lehetővé teszi, hogy az Austen család birtokba vegye a városban bérelt házikót, és végre átadhassák magukat a pihentető nyaralásnak. Egy nap azonban mindezt megzavarja egy meggyilkolt ember látványa, akinek hullája a móló végén felállított bitófán lengedez. Az egyetlen nyom egy fehér liliom, ami a bitófa tövében hever.
Az eset felkelti Jane figyelmét, ám nem kell túl sokat kutakodnia, hogy megtudja, a városka lakói egyöntetűen a hírhedt gazember hírében álló titokzatos Tiszteletes keze nyomát látják a bűntényben, aki a helyi csempészbanda feje, de akinek kilétét homály fedi. Talán ennyibe is maradna a dolog, hogyha Jane ne lett volna tanúja egy kis utcai szóváltásnak, amelyben az egyik fél a szerencsétlenül járt férfi volt, így aztán ennek ismeretében a mi kedves írónőnk nyomban eldönti, hogy ő bizony kideríti ki volt a meggyilkolt férfi, és kinek a lelkén szárad a halála. És persze High Down Grange lakói körül felvetődött kérdésekre is szeretne választ kapni, annál is inkább mert képtelen eligazodni a társadalmi elvárásokra fittyet hányó, félelmetes, egyesek szerint gazember, mások szerint meg jó érzésű Mr. Sidmouth személyén.
Nyomozása mellett azonban szórakozásra is jut ideje, legyen szó helyi táncmulatságról, vagy a tengerparton tett kirándulásról, és ismeretségi köre is egyre bővül, hiszen Mr. Sidmouth után egy délceg haditengerészeti kapitánnyal, egy lelkes kövületgyűjtő özvegyemberrel és annak családjával, egy csinos kirurgussal, sőt egy gazdag és előkelő házaspárral is megismerkedik. Mindenkinek megvan a maga véleménye a városban történtekről, és persze az egyes személyekről. Az egymásnak ellentmondó szóbeszédek kellőképp összezavarják nem csak Jane gondolatait, hanem az érzelmeit is, és bár egyelőre nem látja a dolgok értelmét, arra rájön, hogy sokkal több minden húzódik a háttérben, mint ami első látásra szembetűnő.
Amikor egy második hulla is felbukkan, már nem csak az igazság, hanem a saját maga megnyugtatása miatt is folytatja a nyomozást. Nehéz eldönteni, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson, vagy a többiekhez hasonlóan elfogadja a tényeket. Azonban úgy tűnik, hogy mindenki rejteget titkokat, a kérdés csak az, hogy ezek közül melyik a halálos. Ilyen körülmények között nyaralása igen izgalmas fordulatokat vesz, mert a megérzéseit és a nyomokat követve barlangokban és titkos alagutakban kóborol, rabokat látogat Lyme börtönében, sőt a város bűzős részeit sem fél felkeresni, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz, és akkor talán a titokzatos Tiszteletest is sikerül leleplezni, legyen az egy idegen vagy a szívének kedves személy.
Élveztem a történetet, de nem volt annyira izgalmas, mint Jane első nyomozása. Lassan folydogált a cselekmény, az izgalmak jórészt a könyv harmadik harmadára maradtak, azonban amiben más volt a korábbinál, az a halvány romantikus szál, amit Barron belesző a történetbe. Jane Austen életének ismeretében ennél többre nem is számíthatunk, mert az írónő hűen ragaszkodik a valósághoz, de azért most is ügyesen helyezte a történetet hősnőnk életének egy olyan szakaszába, amiről vajmi keveset tudunk, ugyanakkor kellőképp kiaknázta a vakfoltokkal kapcsolatos ’találgatásokat’. A regény igen átfogó képet rajzol arról, hogy milyen lehetett Dorsetshire partvidéke a napóleoni háborúk idején, hogyan működtek a csempészbandák, és miként igyekeztek kijátszani a korona katonáit, hogy a Franciaországból származó javakat vámmentesen bevigyék az országba. A történelmi háttér itt jóval nagyobb szerepet kap, és így lehetőség adódik, hogy a gyilkosságok mellett a történetbe egy kis politika, cselszövés, sőt kémkedés is belevegyüljön.
Nemrégiben Jane Austen harmadik nyomozása is megjelent magyarul, amelynek címe Egy boszorkány portréja, és remélhetőleg a közeljövőbe erre is sort kerítek.
A műeredeti címe: Jane and the Man of the Cloth
Szerző: Stephanie Barron
Kiadó: I.P.C. Könyvek
Fordító: Fazekas Eszter
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 400 oldal
Nyomozása mellett azonban szórakozásra is jut ideje, legyen szó helyi táncmulatságról, vagy a tengerparton tett kirándulásról, és ismeretségi köre is egyre bővül, hiszen Mr. Sidmouth után egy délceg haditengerészeti kapitánnyal, egy lelkes kövületgyűjtő özvegyemberrel és annak családjával, egy csinos kirurgussal, sőt egy gazdag és előkelő házaspárral is megismerkedik. Mindenkinek megvan a maga véleménye a városban történtekről, és persze az egyes személyekről. Az egymásnak ellentmondó szóbeszédek kellőképp összezavarják nem csak Jane gondolatait, hanem az érzelmeit is, és bár egyelőre nem látja a dolgok értelmét, arra rájön, hogy sokkal több minden húzódik a háttérben, mint ami első látásra szembetűnő.
Amikor egy második hulla is felbukkan, már nem csak az igazság, hanem a saját maga megnyugtatása miatt is folytatja a nyomozást. Nehéz eldönteni, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson, vagy a többiekhez hasonlóan elfogadja a tényeket. Azonban úgy tűnik, hogy mindenki rejteget titkokat, a kérdés csak az, hogy ezek közül melyik a halálos. Ilyen körülmények között nyaralása igen izgalmas fordulatokat vesz, mert a megérzéseit és a nyomokat követve barlangokban és titkos alagutakban kóborol, rabokat látogat Lyme börtönében, sőt a város bűzős részeit sem fél felkeresni, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz, és akkor talán a titokzatos Tiszteletest is sikerül leleplezni, legyen az egy idegen vagy a szívének kedves személy.
Élveztem a történetet, de nem volt annyira izgalmas, mint Jane első nyomozása. Lassan folydogált a cselekmény, az izgalmak jórészt a könyv harmadik harmadára maradtak, azonban amiben más volt a korábbinál, az a halvány romantikus szál, amit Barron belesző a történetbe. Jane Austen életének ismeretében ennél többre nem is számíthatunk, mert az írónő hűen ragaszkodik a valósághoz, de azért most is ügyesen helyezte a történetet hősnőnk életének egy olyan szakaszába, amiről vajmi keveset tudunk, ugyanakkor kellőképp kiaknázta a vakfoltokkal kapcsolatos ’találgatásokat’. A regény igen átfogó képet rajzol arról, hogy milyen lehetett Dorsetshire partvidéke a napóleoni háborúk idején, hogyan működtek a csempészbandák, és miként igyekeztek kijátszani a korona katonáit, hogy a Franciaországból származó javakat vámmentesen bevigyék az országba. A történelmi háttér itt jóval nagyobb szerepet kap, és így lehetőség adódik, hogy a gyilkosságok mellett a történetbe egy kis politika, cselszövés, sőt kémkedés is belevegyüljön.
Nemrégiben Jane Austen harmadik nyomozása is megjelent magyarul, amelynek címe Egy boszorkány portréja, és remélhetőleg a közeljövőbe erre is sort kerítek.
Szerző: Stephanie Barron
Kiadó: I.P.C. Könyvek
Fordító: Fazekas Eszter
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 400 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése