Isten veled 2015!

Igaz, hogy már benne vagyunk az új évben, de még belefér egy tavalyi összegzés. Nagy könyves elképzelésekkel vágtam neki az évnek, de ez nem igazán alakult úgy, ahogy én elképzeltem. Sem az olvasásra, sem a blogolásra nem jutott annyi idő és kedv, mint amennyit szerettem volna, de ettől függetlenül volt néhány könyv, amely kellemes percekkel ajándékozott meg. Tudjuk, hogy minden relatív és nézőpont kérdése, így az az ötven könyv, amit 2015-ben elolvastam lehet sok, vagy lehet kevés, attól függően, hogy mihez viszonyítom. De egy viszonyítástól nem fogom jobban érezni magam, ahogy fölösleges azon keseregnem, hogy a blogomon nem pezsgett annyira az élet. Alig 34 posztot sikerült összehozni, ami nem egy eget verő szám, de legalább amit írtam, azt akkor írtam, amikor kedvem volt hozzá. A posztok nagy része beszerzésekről, várható újdonságokról és egyebekről szólt, és kevésbé az elolvasott könyvekről. A legtöbb olvasmányomról született ugyan jegyzet, ők arra várnak, hogy valamikor napvilágra kerüljenek, de hogy ez megvalósul vagy sem, az a jövő zenéje. Mert mindig jönnek új élmények, új gondolatok és elképzelések, amelyek idővel háttérbe szorítják a korábbiakat, míg végül lemondok róluk.

Átnézve az elolvasott könyvek listáját, nem lepődtem meg, hogy akár csak egy évvel korábban, 2015-ben is krimiből olvastam a legtöbbet. Szerepel a listámon még sci-fi, történelmi romantika, fantasy, ifjúsági és szórakoztató irodalom. A Goodreads szerint, ahol vezettem az elolvasott könyvek listáját, az ötven kötet 16 000 oldalt tett ki, amit ha elosztok ötven felé, átlagban 320 oldalas könyveket jelent. Ez nem annyira rossz...

Boldog Ünnepet!

Minden kedves Olvasómnak köszönöm, hogy egész évben megtisztelt az érdeklődésével, kíváncsi volt a szavaimra. Remélem, sikerült néhány olyan olvasmányról írni, amelyek felkeltették a figyelmeteket, szórakoztató pillanatokat és kellemese élményt nyújtottak, hogyha az elolvasásuk mellett döntöttetek.

Áldott, békés, örömteli karácsonyt kívánok!

Szeretettel, TipiTopi

Színezők karácsonyra

Gyermekkoromban imádtam a színezőkönyveket, minél vastagabb volt, annál jobban örültem neki, mert tudtam, hogy kedvemre válogathatok a sok rajz között és sokáig fog tartani, míg a kötet végére érek. Az én gyermekkorom régen volt, mostanában az unokahúgom és unokaöcsém szórakoztatására ragadok színes ceruzát vagy filcet, szeretik, amikor együtt színezünk. De meglehet, hogy a jövőben ez változni fog. Itthon néhány hónappal ezelőtt vette kezdetét a felnőtt színezők őrülete, hogyha lehet annak nevezni, azóta pedig egyre-másra jelennek meg a szebbnél-szebb, aprólékosan kidolgozott példányok, stresszoldó, meditatív, kreatív jelzőkkel ellátva, mesébe illő rajzokkal, trópusi virágokkal, mandalákkal, állatgrafikákkal, japán vagy vintage mintákkal, népi motívumokkal, városképekkel, női portrékkal, vagy éppen az irodalomból merített témákkal. Kínálat van bőven, ha valaki szeretne elmerülni a kreativitás és a színek világában. Már egy ideje én is kacérkodom a gondolattal, hogy beszerezzek egy sajátot, de eddig még nem szántam rá maga, sőt a bőséges kínálat csak megnehezíti a döntést, de most jó ötletnek tűnik felvenni a karácsonyi kívánságlistámra (csakis színes ceruzák és filcek társaságában). Az itt szereplő lista távolról sem teljes, de igyekeztem változatosan válogatni. Talán más is jó ajándékötletnek tartja őket szeretteinek, gyermekeinek, vagy éppen saját magának.

Ha már közeleg az ünnep, kezdődjön a lista egy a témába illő,  majd két magyar szerző tollából született kiadvánnyal.

Színezd ki a karácsonyt!
Üdvözlet a téli csodavilágban! Mary Tanana képzőművész, illusztrátor gyönyörű rajzai megragadják a karácsony varázsát ebben az egyedülálló színezőkönyvben. A hópelyhektől a harisnyáig, a rénszarvastól a koszorúig az ünnep minden kelléke csak arra vár, hogy fantáziáddal életre keltsd. A hatvanoldalnyi színezni való tintarajz több óra pihentető kreatív szórakozást nyújt.
INSPIRÁCIÓ 
A hagyományos népművészet minden fajtája elbűvöl. Különösen nagy hatással volt rám az ukrán, a magyar, az orosz és a lengyel népművészet, beleértve a művészi papírkivágási technikát is. Kedvelem továbbá a különleges indiai henna mintákat. Bármerre utazom, rengeteg fotót készítek, hogy emlékeztessenek a művészet és az építészet gazdagságára. Hálás vagyok, hogy mindezt megtapasztalhatom. 
Ezenkívül szenvedélyes kertész is vagyok, a másik nagy motiváló erőm az anyatermészet. Rabul ejt a virágok, cserjék és fák formavilága, színei, textúrái. A természet iránti szeretetem mutatkozik meg burjánzó, túláradó ábráimban.
Kiadó: Harlequin Magyarország, 2015

Tálos Tamara: Színezd ki Magyarországot!
Most elképzelheted a saját Magyarországodat!
Engedd el a fantáziád, és töltsd meg színekkel a könyv lapjain szereplő épületeket és nevezetességeket! Barangold be az országot a rajzok segítségével, és merülj el a színezés megnyugtató világában! A lehetőség a tiéd, a színek a te kezedben vannak. Csak rajtad áll, hogyan teremted újra az ismerős helyszíneket.
Magnólia Kiadó, 2015

Katona Júlia: Griffek kincse
A kreatív felnőtt színező 50 illusztráció segítségével mutatja be a Kárpát-medence jellegzetes motívumait, melyek a nagyszentmiklósi aranykincs elemeiről és nomád viseleti tárgyakról származnak. A motívumgyűjtemény egyúttal kiváló betekintést enged a korszak szimbolikus hitvilágába; valóságos állatalakok, pl. kecske, sas, szarvas mellett mondabeli fantázialények: griff, szárnyas oroszlán, valamint az eget és a földet összekapcsoló életfa motívuma is feltűnik.
Merülj el az ősi minták varázslatos világában, keltsd életre kedvenc színeiddel, tudd meg róluk a legfontosabb információkat! A perforáció mellett kivághatod és be is keretezheted az általad létrehozott egyedi képeket. Nemcsak jó szórakozás, ajándéknak is kiváló! 
Typotex Kiadó, 2015

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok

Amikor meghallottam annak idején a hírt, hogy Agatha Christie örökösei egy Poirot történet megírására adtak engedélyt, vegyes érzelmekkel vártam az új mű megszületését. Soha nem könnyű valakinek a nyomdokaiba lépni, egy másik író által megalkotott karaktert életre kelteni, hát hogyha még Agatha Christieről van szó, és a karakter nem más, mint a kis belga detektív, Hercule Poirot. Nyilván aki nem olvas Agatha Christiet, nem ismeri a híres detektívjét, annak nem jelent túl sokat, hogy Sophie Hannah, vagy valaki más ír történetet a főszereplésével. De a rajongók már nem így látják. Biztosan volt, aki szentségtörésnek érezte, hogy Agatha Christien kívül más is írjon Poirot történetet, volt, aki örült, hogy  a kis belga újra visszatér, megint más, hozzám hasonlóan várakozással nézett a dolog elébe. Ahány ember, annyi vélemény, és ugyanannyi érzelem. Végül megjelent Hercule Poirot új esete, A monogramos gyilkosságok címmel, és ki-ki maga dönthetett arról, hogy ad egy esélyt az írónőnek, vagy inkább marad az eredeti történetek mellett, ennek meg hátat fordít. Mivel eddig egyetlen Sophie Hannah regényt sem olvastam, nem igazán tudtam, hogy milyen történetre számíthatok a részéről, de azt igen, hogy mindenképpen szeretném majd elolvasni. De lássuk, hogy milyen ügybe keveredik kedvenc belgánk.

Új Marina Fiorato a rajongóknak!

Annak ellenére, hogy az írónőnek elég sok könyve megjelent már magyarul - A Botticelli-titok (2010), A muránói üvegfúvó (2010), Siena lánya (2011), A velencei szerződés (2012), A mandulaliget madonnája (2013), Beatrice (2014) -, ezidáig csak két regényét olvastam. Ezekről posztok is születtek, itt elolvashatjátok őket: A Botticelli-titok, A mandulaliget madonnája. Nem voltak eget rengetőek, de nekem tetszettek, kellemes kikapcsolódást nyújtottak, és gondolom aki szereti a történelmi köntösbe bújtatott romantikát, főleg, hogyha az itáliai földön játszódik, az élvezettel veszi kézbe őket. És most érkezik egy újabb, lehet karácsonyra ajándékba kérni, vagy kapni, vagy akár saját magunknak megvenni. Egyébként a Kit az írónő legújabb regénye.

Marina Fiorato: Kit

Az összes őt fenyegető veszély közül a lelepleződéstől félt a legjobban

A kaland, a szerelem, a háború és a kitartás regénye, egy megdöbbentő igaz történet alapján.

Dublin, 1702. Az ír szépség Kit Kavanagh mindent tudni akar az életről. Ő, és szerelme Richard, nemrég házasodtak össze és egy népszerű kocsma elégedett tulajdonosai. A spanyol trónért folyó harc pedig innen nagyon távolinak tűnik. Minden megváltozik azonban, mikor egyik éjjel Richard egyszerűen eltűnik. Mihelyst Kit megtalálja a férje korsójában a királynő shillingjét, rájön, hogy Richardot elvitték katonának.

A bátor nő elhatározza, hogy megkeresi férjét ebben a forrongó világban, ahol az útján rengeteg veszély leselkedik rá, s úgy alakul, hogy életéért cserébe még kémkednie is kell. 

Kit belép Marlborough herceg ezredébe, és követi Richard nyomát Itália csatamezőin keresztül. Férfinak öltözik, az életét kockáztatva harcol a háborúban, közben pedig egyre közelebb kerül a fanyar humorú, jóképű parancsnokához, Ross kapitányhoz. 

Mikor kénytelen elhagyni a sereget, újra női ruhát ölt, hogy elkerülje az lelepleződést. A háború azonban ezzel nem ér véget Kit számára. A szépségével magára vonja Ormonde hercegének figyelmét, aki felbéreli, hogy kémkedjen a franciáknál. Miközben Kit Ross kapitány és a férje iránti hűség közt tipródik az angol korona szolgálatában, rájön, hogy az élete még nagyobb veszélyben van, mint a csatamezőn volt.

Várható megjelenés: 2015. november 30., I.P.C. Könyvek

Bővülhet a kívánságlista (I.)

Ahogy közeledünk az év végéhez csak kapkodjuk a fejünket a kiadók ajánlatai között. Lehet válogatni, tervezgetni, számolni; mi az, ami belefér a költségvetésünkbe, mit szeretnénk ajándékba kapni vagy adni, és mire várunk türelemmel, míg fellelhető lesz a városi könyvtár állományában.

C. W. Gortner neve már ismerősen csenghet a hazai olvasóknak, hiszen az elmúlt években a Tericum Kiadó több kötetét is megjelentette - Medici Katalin vallomásai, Az utolsó királynő, A királynő esküje - , sőt idén már olvashattuk a Mademoiselle Chanel elmeséli az életét életrajzi regényét is. A most megjelenő történelmi regény egy trilógia első kötete és a Tudorok cselszövésekkel, ármányokkal, kémkedéssel teli világába kalauzol majd. Én eddig csak A királynő esküjét olvastam, de az nagyon tetszett, a Mademoiselle Chanelről szólót már megvettem karácsonyi ajándéknak, és nagyon remélem sikerül elolvasni mielőtt odaajándékoznám. Anne Tylertől is olvashattunk már korábban, bár egy másik kiadó gondozásában. Most egy családregénynek örülhetünk, már aki szereti a sokgenerációs regényeket, de meg kell hagyni, hogy a cím és a borító nagyon figyelem felkeltő. Nekem minden esetre tetszenek. 

C.W. Gortner: A Tudorok titka – A kémmester krónikái

Anglia a XVI. század közepén. VIII. Henrik halálát követően betegeskedő fia kerül a trónra. Két nővére, Mária és Erzsébet, látszólag elfogadják öccsük uralkodását, azonban a színfalak mögött mindennaposak a sötét összeesküvések, gyilkos intrikák és a véres leszámolások. A tét nem más, mint a királyi korona és egyben Anglia jövője. 

Brendan Prescott, a befolyásos Dudley családnál nevelkedett árva a királyi udvarba kerül, a trónutódlásért folytatott ádáz küzdelem közepébe. Vajon melyik oldalra áll? Kihez marad hű? Kideríti-e a titkot, amellyel megmentheti I. Erzsébet királynő életét? És vajon elég erős ahhoz, hogy megismerje a saját múltját? 

A népszerű szerző legújabb, sodró lendületű regénytrilógiájában a kémmesterré váló istállófiú sorsán keresztül nyomon követhetjük, hogy a törékeny, de határozott Erzsébet hogyan indítja el a belviszályoktól és vallási megosztottságtól gyötört Angliát a nagyhatalommá válás útján.

Várható megjelenés: 2015. november 30., Tericum Kiadó

Rosanna Ley: Visszatérés Burmába

Ritkán olvasok családregényeket, de az utóbbi időben olvasott krimik után jól jött egy kis változatosság. A Visszatérés Burmába az írónő első magyarul megjelent regénye, és aki szereti az olyan családtörténeteket, amelyekben a múlt eseményei után kutat valaki, meg az egzotikus helyeket, a lassan komótosan folydogáló cselekményeket, annak tetszeni fog Rosanna Ley regénye.

Eva Gatsby egy ázsiai régiségekkel kereskedő bristoli cég lelkes munkatársa. Amikor munkáltatója üzleti útra küldi Burmába (ma Mianmar), úgy érzi hogy élete egyik nagy álma valósul meg. Gyermekkora óta rajong eme távoli, egzotikus országért. A nagypapája ott töltötte fiatalkori éveit, dolgozott a fakitermelésben, harcolt a japánok ellen, és olyan emlékekkel tért haza amelyek egész életét meghatározták. Az általa mesélt történetek bearanyozták Eva gyermekkorát, és mélyen a szívébe vésődtek. Akárcsak a nagypapája, ő is megszerette a fát és a történelmet, és hivatásával is ezek felé fordult; megtanulta az antik bútorok restaurációját és díszítését.

Amikor a nagypapa (Lawrence) megtudja, hogy unokája Burmába utazik megosztja vele élete titkát: az ott töltött évek alatt szerelmes lett egy burmai lányba, akiért mindent képes lett volna hátrahagyni, aki megértette, szerette őt, és soha semmit nem kért cserébe; az élet azonban elválasztotta őket egymástól. Egy titokzatos ereklyét bíz Evára, egy díszes chintét (egy mesebeli, oroszlánra emlékeztető, tíkfából faragott fenevad), hogy juttassa vissza a jogos tulajdonosához, aki nem más, mint az ő fiatalkori szerelme, Maya.

Lassan kezdetét veszi az év végi dömping

Az október elején beharangozott új Gordianus kötetet megelőzően az év első felében írtam olyan posztot, amely a várható megjelenésekkel foglalkozott. Így az év utolsó harmadában, amikor kezd lassan beindulni az év végi dömping, ismét kedvet kaptam megnézni, hogy az elkövetkezendő hetekben milyen kötetek csábítanak majd a vásárlásra, és azt kell mondjam, hogy bőven lesz miből válogatni.

Szeretem az IPC Kiadó könyveit, van saját példány, de a könyvtár újdonságai között is állandóan figyelem őket. Utoljára Rosanna Ley Visszatérés Burmába című egzotikus regényét olvastam a kiadó újdonságai közül, aztán ott vár  Kate Furivall Árnyak a Níluson című regénye, sőt az előjegyzéseim között is szerepel néhány IPC-s kötet. Nemsokára érkezik egy újabb családregény, a sokak által kedvelt Natasha Solomons írónőtől. Ezzel négyre növekszik a kiadónál megjelent regényei száma: A Tyneford-ház (2013), Eltűnt férjek galériája (2014), Mr. Rosenblum listája (2014).

Natasha Solomons: A Hartgrove-ház

Szörnyű dolog a bátyád feleségét szeretni....

Szilveszter estéje, Dorset, Anglia, 1946.

Gyertyák lángja világítja be a nagytermet, gramofon sistereg, a vendégek pedig táncolnak, és pezsgőt kortyolgatnak. Ezen az éjszakán a Hartgrove-ház felidézi régmúlt dicsőségének napjait. Mikor a Fox-Talbot család fiai visszatérnek a háborúból, elhatározzák, hogy megmentik az ősi családi birtokot a biztos csődtől. Azonban a gyönyörű énekesnő, Edie Rose érkezése összekuszálja a szíveket és a családi kapcsolatokat, s ez végzetes áruláshoz vezet.

Ötven évvel később, az elismert zeneszerző, Harry Fox-Talbot emlékezik vissza életére, s próbálja enyhíteni nemrég elhunyt felesége miatt érzett gyászát. Négyéves unokájáról kiderül, hogy kivételes zenei tehetség, ezért egyre több időt töltenek együtt. Az új élmények, tapasztalatok, melyeket a kisfiú közelsége által kap, arra sarkallja őt, hogy végre szembenézzen a múltjával is. Páratlan regény szerelemről és árulásról, és arról, hogy sosem késő a megbocsátást keresni.

Lenyűgöző regény, amely visszaidézi a szerző Tyneford-ház című New York Times-bestsellerét. A Downton Abbey rajongóit bizonyára magával ragadja a történet hátteréül szolgáló csodálatos angol vidéki birtok, és Hartgrove-ház hangulata.

Natasha Solomons új családregénye, szerelmi háromszögről, a családi kötelezettségekről, és a gyász sötétsége utáni öröm felfedezéséről szól. A történet az elbűvölő vidéki angol táj szépségének ölelésében, egy csodálatos birtokon játszódik.

Várható megjelenés: 2015. október 30., IPC MIRROR

A Könyvmolyképző is tud meglepetésekkel szolgálni, sőt idén nagyon sok "szeretném elolvasni" kötetet jelentettek meg, és az év végére is csábító újdonságokat tartogatnak. Egyelőre csak kettőt hoztam, a többi a későbbi posztokban fog szerepelni. Adriana Trigiani regényét már régen szerettem volna elolvasni, csak annyi más könyvhöz hasonlóan halogattam az angol kötet beszerzését. Na majd most a fordítást. Erik Larsonnak már jelent meg magyarul könyve, 2012-ben, Az Ördög a Fehér Városban című dokumentumregény, amely az 1893-as chicagói világkiállítás megrendezésének történetét meséli el, amikor felbukkant az első dokumentált amerikai sorozatgyilkos. A most megjelenő regénye Hitler hatalomra kerülésének időszakába repíti az olvasókat. 

Adriana Trigiani: A cipész felesége

Ciro és Enza tizenéves korukban találkoznak először az Olasz-Alpokban megbúvó kis faluban, ami az otthonuk. Találkozásuk rövid, de gyönyörködtetően tartalmas.

Amikor Cirót méltatlan módon elküldik Amerikába, Kis-Itáliába cipésztanoncnak, Enza vigasztalhatatlan. A családját váratlan tragédia éri, és neki is Amerikába kell mennie apjával, hogy így biztosítsák családjuk jövőjét.

Anélkül, hogy tudnának egymásról, Ciro és Enza új életet kezd New Yorkban, ahol eltérő utakon járnak, mígnem a sors közbeszól, és újra összehozza őket. De ekkor már késő: Ciro jelentkezett az I. Világháborúba, és Enzának meg kell tanulnia Ciro nélkül felépíteni életét a Metropolitan Operaház varrónőjeként.

Ahogy sorsuk összefonódik és világuk végérvényesen megváltozik a háború után, el kell dönteniük, hogy közös-e a jövőjük vagy sem.

Várható megjelenés: 2015. december 11., Könyvmolyképző Kiadó

Liebster Award

Mivel az utóbbi hónapokban (főként a nyáriakban) nem igazán jutott időm a blogommal foglalkozni, nem is gondoltam rá, hogy bárki bármilyen díjban részesítene. 2014-ben már megkaptam egyszer ezt a díjat Olíviától, úgyhogy kellemes meglepetésként ért, amikor Katherine, a Katherine's Bookstore bloggerinája megtisztelt vele. Köszönöm, örültem neki. 

A díjra vonatkozó szabályok: 

1. Meg kell írni kitől kaptam a díjat.

2.Írnom kell magamról 10 dolgot.

3.Válaszolni kell a jelölő személy által feltett kérdésekre.

4. Megnevezni tíz új jelöltet és feltenni nekik 10 kérdést. 

Mivel már korábban is írtam magamról, akadhat ismerős szöveg a felsoroltakban, de talán valakinek ezek is újdonságok lesznek: 

1. Próbálok home office-t kialakítani, de azt kell mondjam, hogy amennyi előnye, éppen annyi hátránya is van. 

2. Szeretek színházba járni. Vígjáték, kamaradarab, drámai vagy zenés előadás nálam nem számít, mindeniket szívesen megnézem. 

3.Nagy mozi rajongó vagyok (lesz is jó sok film, ami nemsokára kerül a mozikba, és szeretném megnézni őket,pl.  az új James Bond, vagy a Star Wars -The Force Awakens).

4. Egy hónapos friss kutyagazdi vagyok. Egy tíz hetes beagle kölyökkutya boldogítja (és fejtetőre állítja) az életünket, de nagyon imádni való kis aranyos. 

5. Szerettem volna valamiben kimagaslóan tehetséges lenni, de a természet másoknak adományozta ezeket a tehetségeket, legyen szó művészetekről, zenéről, tudományról...

6. Gyermekkoromban ebben a sorrendben változtak, a mi leszek, ha nagy leszek elképzeléseim: kémikus, ügyvéd, régész, művészettörténész... végül teljesen más felé vettem az irányt, de a múlt és a művészetek iránti érdeklődésem megmaradt. 

7. Imádom a gránátalmát, örülök, hogy jön a szezonja. 

8. Még mindig szeretek sütni-főzni, és új recepteket kipróbálni. Egyre másra megveszem a receptújságokat, attól függetlenül, hogy rengeteg van már itthon, de élvezem az újdonságokat végiglapozgatni és elmélkedni a csábító receptek fölött. 

9. Remélem egy napon valamelyik hazai kiadó is felfigyel P. B. Ryan Nell Sweeney Mytery sorozatára, és elhozza nekünk a fordítást. Egyik kedvenc krimi-sorozatom, angolul már kétszer is elolvastam, pedig hat kötetből áll. 

10. A Háború és béke a mumus könyvem, eddig legalább ötször futottam neki, mindig egy kicsivel többet sikerült elolvasni, de aztán csak félretettem eljövendő időkre...

Visszatekintő

Gyors lábakon illant el a nyár, sőt most már az őszben is jócskán benne vagyunk. A két hónapos blog-szüneteltetés nem szerepelt az eredeti terveim között, de néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi azt szeretnénk. Egyéb teendőim mellett azért a betűk világát sem nélkülöztem teljesen, de ami a könyvbeszerzéseket illeti, az bizony minimálisra csökkent. Az összes kecsegtető akciós ajánlatot kihagytam, sem kedvem, sem időm nem volt azokkal foglalkozni. Azért nem szenvedtem hiányt olvasnivalóban, hiszen a nyár elején alaposan feltankoltam, viszont azt kell mondjam, hogy azon könyvek nagy része olvasatlan maradt. Ennek ellenére az olvasmányaim zöme könyvtári könyvek közül került ki (persze nem azok amelyeket terveztem, bár egyik-másikuk még mindig nálam van), mert a könyvtárlátogatást nem hanyagoltam, de kaptam kölcsönben is, meg egy-két sajátot is levettem a polcról.  Ha visszatekintek az elmúlt három hónap olvasmányaira többségben vannak a YA/NA könyvek, de azért akad sci-fi, krimi, történelmi romantika és humoros szórakoztató irodalom is. Íme az olvasmányaim:

Young Adult/New Adult
Tammara Webber: Easy - Egyszeregy (A szív körvonalai 1.)
Tammara Webber: Breakable - Törékeny (A szív körvonalai 2.)
Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak
Mindee Arnett: A rémálom-ügy (Akkordél Akadémia 1.)
Mark Frost: Szövetség (Paladin-Prófécia 2.)

Jön, jön, jön...

Nem ezzel a poszttal képzeltem a visszatérést a kis blogomhoz (egy nyárösszegző folyamatban van...), de emellett a hír mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Egy olyan rajongónak, mint én, meg semmi esetre sem. 

Végre valahára érkezik a legújabb Steven Saylor kötet, a fiatal Gordianus egy újabb nyomozásával. Én ma fedeztem fel ezt az örvendetes hírt a kiadó weboldalán, és azt kell mondjam, hogy hosszú idő óta számomra ez lesz az első nagyon, de nagyon várólistás kötet. Több, mint egy évvel ezelőtt olvastam A nílusi rablókat, szóval már  éppen ideje volt a következő kalandnak. Igaz, hogy még két hónap hátra van, de a visszaszámlálás már megkezdődött. 

Steven Saylor: A fúriák haragja

I. e. 88.: az egész ókori világ háborúban áll. Nyugaton az itáliai államok Róma ellen lázadnak; keleten Mithridatész a seregével a birodalom ázsiai provinciáit hódítja meg. Még a viszonylag békésnek mondható Alexandriában sincs nyugalom, mert új fáraó került hatalomra, és az utcákon tombol a káosz. Az ifjú Gordianus ennek elmúlását várja Bethesdával, amikor titkos üzenetet kap korábbi tanítójától és barátjától, Antipatrosztól. Épp Epheszoszban tartózkodik Mithridatész kíséretében, és úgy érzi, az élete közvetlen veszélybe került.

Gordianus a megmentésére indul, noha tudja, hogy ehhez ellenséges vonalak mögé kell hatolnia. Ráadásul hatalmas és halálos erők keresztezik az útját, és saját terveiket erőltetik az ifjúra. Gordianus hamarosan már nem is tudja eldönteni, kinek az oldalán áll, miközben muszáj megfejtenie a titkos üzenet mögött húzódó rejtélyt, hogy mentse a saját életét és mindenkiét, aki fontos neki.

Várható megjelenés: 2015. november 10., Agave Könyvek 

Robert Galbraith: Kakukkszó (Cormoran Strike 1.)

Aki egy kicsit is járatos a könyves/irodalmi világban, annak nem titok, hogy a Robert Galbraith álnév alatt tulajdonképpen J. K. Rowling rejlik. Az írónő korábbi könyvei közül én csak a Harry Potter sorozatot olvastam (hozzá fűződő élményeim is megérnének egy bejegyzést!), de amikor megtudtam, hogy a krimi műfajával próbálkozik a kíváncsiság rávett, hogy az első Cormoran Strike kötetet beszerezzem. Ezek után több mint egy évig ücsörgött a polcon, mert kedvem az nem volt hozzá, de miután tavasszal a második kötet is megjelent (és persze azt is megvettem), már nagyon időszerű lett, hogy a Kakukkszót elolvassam. 

Annyi dicsérő posztot és bejegyzést olvastam a könyvről, hogy nagy várakozással fogtam neki. Nos, ha teljesen őszinte akarok lenni magammal, akkor be kell valljam, hogy egy kissé csalódott vagyok. Azt nem mondhatom, hogy nem tetszett, de valami másra számítottam. Talán a Harry Potter rajongásom után túl nagyok voltak az elvárásaim, bár tudom, hogy a műfaját és a célközönséget tekintve össze sem hasonlítható a két sorozat, de ettől még gondolhattam azt, hogy ahhoz hasonló izgalmas és fordulatos regényt fogok kézbe venni. Volt ugyan benne néhány fordulat, de az izgalom azért nem hágott benne annyira a tetőfokára, vagy csak én nem voltam kellőképp receptív. De lássuk a történetet. 

A mindenki által irigyelt, a sajtó hasábjai állandóan jelen lévő, a lesifotósok által üldözött, híres/hírhedt gyönyörűséges modell, Lula Landry, egy téli éjszakán kiesik harmadik emeleti lakásának erkélyéről. Mivel semmiféle idegenkezűségre utaló nyomra nem bukkantak, a rendőrség meggyőződése, hogy a korábban lelki és pszichikai problémákkal küzdő, labilis állapotú Lula önként vetett véget az életének.

Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár (Cseresznyepiros nyár 1.)

Ekkora csalódást! Bár igazából senki mást nem hibáztathatok, mint magamat, hiszen nem vettem a fáradságot, hogy a külső borítón szereplő fülszövegen kívül azt is elolvassam, ami a belső fülekre került, így aztán kissé közhelyesen mondva, mint derült égből a villámcsapás, úgy sújtott le rám a felismerés, hogy a Cseresznyepiros nyár a történetnek csak az első része. És mindez az éjszaka közepén. Ezen annyira felháborodtam, hogy elaludni sem tudtam. Az is felmerült bennem, hogy leülök posztot írni, de végül elvetettem az ötletet, és csak magamban zsörtölődtem, és próbáltan megbarátkozni a gondolattal, hogy ismét sikerült egy olyan történetbe beletrafálni, aminek a végére várni kell. (Lassan utálni fogom a sorozatokat! Vagy csak olyanokat kell olvassak, amelyek már teljesek, vagy a kötetek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz). A csalódásom mostanra sem párolgott el, sőt a kis bestia most is itt ücsörög a vállaimon. 

Igazából nyugodtan hagyhattam volna mára a könyv befejezését, de hát csak alig 60-70 oldal volt még hátra, úgyhogy arra gondoltam, megéri rááldozni egy kis időt az éjszakai alvásomból, hogy lássam, miként kerül pont Emely és Elyas történetének a végére, főleg azok után, hogy a könyv utolsó felében az események pozitív irányba kezdtek elhajlani.

Hát nem érte meg! Olyan volt, mintha egy fejezet végén elvágták volna kéziratot, hogy akkor elsőre ennyi elég is lesz belőle, az olvasók meg csak várják szépen ki a folytatást. Utólag visszagondolva igazán gyanús kellett volna legyen számomra, hogy az elolvasott oldalakhoz képest, ami alatt igazából olyan sok minden nem is történt,  a fennmaradó oldalakon miként lesz képes a szerző mindent megoldani, de hát annyira vártam az ásó, kapa, nagyharangot, hogy ebbe bele sem gondoltam. De mielőtt folytatnám a kirohanásomat, egy-két szót illene a történetről is elmondani.

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Meg nem tudnám mondani, hogy a könyvtárban járva mi késztetett arra, hogy Alessandro Baricco regényét is kikölcsönözzem. Foglalás után mentem, de azért engedtem a kísértésnek, hogy egy gyors kört tegyek a polcok között is. Akkor akadt meg a szemem a köteten, és hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam magamhoz. Alessandro Baricco is azon szerzők közé tartozott, akiről volt ugyan tudomásom, olvastam kritikát a könyveiről, elraktároztam magamban, hogy valamikor jó lenne ezek közül legalább egyet elolvasni, de ez minden alkalommal megmaradt a gondolat szintjén. Most, miután egy regényét elolvastam, mondhatnám azt is, hogy micsoda élményektől fosztottam meg magam, de nem teszem, mert talán egy más időben létrejött találkozás nem lett volna ennyire hatással rám; nem ugyanazt az élményt kaptam volna, mint életemnek ebben az időszakában. De örülök, hogy elolvastam a Mr. Gwynt, és azt kell mondjam, hogy az élmény alapján nagy esélye van, hogy bekerüljön az évi kedvencek közé.

„Jasper Gwyn, miközben a Regent’s Park számos fasorának egyikén – azon, melyre választása mindig is esett – hazafelé bandukolt, hirtelen úgy érezte, hogy az a tevékenység, mely eddigi megélhetését biztosította, már nem elégíti ki.”  

Ezzel a mondattal indul útjára a negyvenhárom éves Mr. Gwyn kissé furcsa története, aki egyik napról a másikra eldönti, hogy pontot tesz fényes írói karrierje végére. Igaz, hogy munkássága csak három regényt foglal magába (számos cikk, és néhány rövid elbeszélés mellett), de ennyi is elég volt, hogy kivívja az olvasók és kritikusok elismerését. Mivel szeretne szinte teljesen leszámolni addigi életével, egy ötvenkét pontból álló cikket ír a „Guardian”-nak, amelyben felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyeket fogadalma szerint soha többé nem tesz. Ide tartozik a könyvírás is (utolsó pont a felsorolásban). Alkotói válság? Szerintem nem, hanem inkább arról van szó, hogy Mr. Gwyn megcsömörlött az írói léttől és a felhajtástól, ami ezzel jár, és ezért új életet szeretne magának; távol a nyilvánosságtól és mindentől, ami addigi foglalkozására emlékeztetné. Úgy tűnik, hogy eme elhatározásában megingathatatlan.

Feltankoltam a nyárra

Mintha nem lett volna itthon elég olvasatlan könyv (amelynek egy részét valószínűleg sosem fogom elolvasni...) ismét hagytam magam elragadtatni. Mondhatnám, hogy a hatalmas kánikula volt ilyen hatással rám, de nem igazán felelne meg a valóságnak, sőt az sem, hogy az utóbbi időben elkerült volna a gyűjtögető szenvedély, mert annak ellenére, hogy időnként szüneteltettem az olvasást (és a posztolást), a könyvrendeléseket, meg könyvtári kölcsönzéseket azonban még akkor sem. Egyszerűen most ilyen hangulatban voltam. 

Hogy az égig érő, na jó nem éppen, mondjam inkább azt, hogy a térdemig érő olvasatlan kupacból hányat sikerül majd az olvasottak kupacába átrakosgatni, elválik a nyár végén. Akkor majd készítek egy számadást, hogy lássam mennyire voltam szorgalmas. A személyem, és az előttem álló nyári tervek ismeretében valószínű, hogy veszítenék, hogyha arra fogadnék, hogy az olvasott kupac lesz nagyobb, de bármi megtörténhet, akár az is, hogy meglepem saját magam. Ez nem versenyfutás, sem kényszer, sőt még bizonyítványt sem fogok kapni belőle, ennek ellenére jó lenne pozitív mérleget produkálni (akár egy nagyfőnök egy év eleji meetingen...)

Brenda Joyce a de Warenne-dinasztia sorozata

Brenda Joyce neve nem volt ismeretlen számomra. Kezdetben a General Press kiadónál, jelenleg a Harlequin Magyaroszág-nál megjelenő Francesca Cahill sorozatával az írónő egyből a kedvenceim közé avanzsált. Emlékszem, hogy amikor felfedeztem már legalább három kötet megjelent magyarul, úgyhogy egyiket a másik után olvastam, annyira kíváncsi voltam a szereplők sorsának alakulására. Az, hogy hosszú hónapokat kellett várni az újabb kötet megjelenésére kissé lelohasztotta a lelkesedésemet, és az ötödik kötet után megakadtam. Szóval van még négy a sorozatból, ami olvasásra vár, de előtte talán nem ártana újraolvasni, vagy legalább fellapozni az elsőket, hogy felfrissítsem a történteket. Addig is elkezdtem az ismerkedést az írónő egy másik sorozatával, amelynek középpontjában az ír de Warenne (és az O'Neill) család tagjai állnak. A sorozatban eddig tizenhárom kötet és egy novella jelent meg, amiből nyolc olvasható magyarul (bár két kötet és a novella, csak lazán kapcsolódik a könyvekhez). 

Georges Simenon: Maigret és a beharangozott gyilkosság

Maigret és a beharangozott gyilkosság volt az ötödik Georges Simenon regény, amelyet idén elolvastam. Volt egy januárban, egy februárban és kettő áprilisban. Mivel csak halogattam a posztok megírását, úgy döntöttem, hogy egy közös posztot szentelek majd nekik, de egyelőre az csak félig született meg, így a legújabb Simenon élményem beelőzi őket. Tetszik ez a kék borító, csodálatosra sikeredett, és lehet, hogy elsőre kissé furcsának tűnik, de a regény végére abszolút értelmet nyer, sőt nagyon is sokatmondó. Azt vártam, hogy a regény is kellően magával ragad, de most egy kissé csalódott vagyok, mert az elolvasott öt regény közül ez tetszett a legkevésbé. Nem találom az okát, mert a történet csavaros, fordulatos, tele érdekes és emlékezetes figurákkal, több szálon futó nyomozással, és egy kitartó Maigretvel, aki nem adja fel, míg minden darab a helyére nem kerül. Csak arra tudok gondolni, hogy nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy kézbe vegyem, és ezért nem sikerült teljes mértékben ráhangolódnom.

A regénynek már az eleje sem kifejezetten szokványos, hiszen azzal indít, hogy Maigret semmit sem bízva a véletlenre, és kockáztatva a nevetségessé válás lehetőségét, már azelőtt ellenőrzést kér, hogy egy bűntény megtörtént volna. A magyarázat egy furcsa levél, amely egy lelkiismeretes kishivatalnok jóvoltából kerül a rendőrség kezébe, és amelyben a következő olvasható:

Holnap, délután ötkor megölöm a jósnőt.

Picpus

Csak néhány szó...

A Könyvfesztivál óta nálam bizony egy kicsit leültek a dolgok. Nem emlékszem, hogy az elmúlt években előfordult volna, hogy ilyen hosszú ideig szüneteltessem a posztolást. Volt sürgős munka, vendég vendég hátán, úgyhogy egy-egy nap végére annyira lefáradtam, hogy már nem éreztem képesnek magam egyetlen épkézláb mondat megfogalmazására sem. Pedig készültem múlt havi szerzeményekkel, régi olvasmányokkal, havi újdonságokkal és várható megjelenésekkel, no de sebaj, maradnak a következő hetekre. Nagy valószínűséggel az általam kigyűjtött kötetek már megjelentek, így ez a hajó elúszott, de jön a Könyvhét, gondolom sok-sok újdonsággal, külföldi és hazai szerzők tollából született csemegével. Őszintén bevallom, hogy akárcsak a Könyvfesztivál előtt, egyelőre fogalmam sincsen, hogy milyen kötetekre számíthatunk, de lesz egy hetem, hogy feltérképezzem a kínálatot, és eldöntsem, hogy számomra mi az abszolút kívánatos. Az írás szüneteltetése mellett szerencsére az olvasást nem mellőztem teljesen, és persze a gyűjtögetést sem, legyen szó könyvtári vagy könyvesbolti szerzeményekről.

Könyvfesztivál után

A korábbi évektől eltérően idén szerettem volna elkerülni a tömeget, így péntek délután szántam rá magam a kiruccanásra. Nem mondhatom, hogy egyedül voltam, de egész tűrhető volt a helyzet. Sokan csak üldögéltek és élvezték a napsütést, vagy az új szerzeményeiket forgatták, vagy barátok társaságában sétáltak és beszélgettek, úgyhogy kellemes volt bolyongani a külső standok között, de csak bolyongani, céltalanul, mert a Fesztivál iránti lelkesedésem éppen a helyszínen jutott holtpontra. Ott voltam, tobzódhattam volna az élvezetekben, de maradtam a bámészkodásnál, mert a vásárlásra nem tudtam rávenni magam. Úgy éreztem, hogy semmi nem érdekel annyira, hogy azért pénzt adjak. Tudom, fura egy helyzet, de velem máskor is előfordult, hogy valamit nagyon vártam, aztán amikor megérkezett már annyira nem is érdekelt. (Remélem vannak még hozzám hasonló csodabogarak, akik időnként ilyen helyzetekben találták magukat.) Az is átfutott az agyamon, hogy talán ki sem kellett volna menjek, de ismerem magam annyira, hogy tudjam, hogy vasárnap estére megbántam volna a döntésemet. Szóval ott voltam, de a várva várt eufória teljesen elmaradt. Vágytam egy kávéra, de még arra sem volt türelmem, hogy bárhol kivárjam a soromat, így csak andalogtam a standok között, futó pillantásokat vetve a kiállított könyvekre, és irigykedve azokra, akik felhőtlenül érezték magukat.

Könyvfesztivál előtt

Idén nem mondhatom, hogy elsiettem a Könyvfesztiválra megjelenő újdonságok feltérképezését, sem a programokról való tájékozódást, de jelen pillanatban még semmiről sem maradtam le. Hogy a négy nap közül mikor fogok kilátogatni, azt még magam sem tudom. A tömegre való tekintettel kecsegtetőbb a csütörtök-péntek, de nem szívesen mennék egyedül, és a párom csak hét végén ér rá. És ki tudja, hogy milyen időjárás köszönt ránk az elkövetkezendő napokban. Szóval erre még aludni kell, de ami biztos, hogy valamikor csak ott leszek. Visszagondolva az elmúlt évekre, a Könyvfesztiválról mindig kevesebb könyvvel tértem haza, mint a Könyvhétről. Magam sem értem, hogy ez miért van így, hiszen ilyenkor is rengeteg új kötet jelenik meg, van amiből válogatni, de eddig mindig sikerült visszafogottan teljesíteni. Mivel ebben a hónapban már túl vagyok egy-két könyves beruházáson, nagy az esély rá, hogy nem idén fogom megdönteni a Könyvfesztiválos rekordomat (de ugye sosem lehet tudni). 

A posztban szereplő könyvek nem csak  kifejezetten a napokban megjelent/megjelenő újdonságok, hanem olyan idei megjelenések, amelyek valamikor számot tarthatnak az érdeklődésemre, és amelyek közül jó eséllyel kerülhetnek ki a Könyvfesztiválos szerzeményeim.

Mostanában többnyire krimit olvasok, úgyhogy velük kezdem a felsorolást, ahova bekerült egy elsőkönyves szerző, a Kossuth kiadó spanyol krimi sorozatának egy újabb kötete, Jo Nesbo legújabb regénye, amelynek főszereplő nem Harry Hole, hanem egy Olav nevű bérgyilkos, és a Maigret sorozat év elején megjelent darabja.

Roger Hobbs: Ghostman – A megoldóember
Nincs bankszámlája, nem használ útlevelet, nincs nyoma egyik nyilvántartásban sem. Nem létezik. A szakmában csak úgy ismerik: a Szellem. Álneve: Jack Delton.
Jack régóta bujkáló bűnöző, aki pár évvel korábban bejutott Kuala Lumpur legszigorúbban őrzött bankjába, majd egy rossz döntés következtében a zsákmányt és társait is elvesztette. A banki meló megrendelője azóta is a nyomában van, és amikor rátalál, Jacknek nincs más választása: el kell vállalnia egy újabb veszélyes küldetést. 48 órát kap, hogy a félresikerült kaszinórablásból származó egymillió dollár és a súlyos sebesülésekkel menekülő elkövető nyomára bukkanjon.
De nem Jack az egyetlen, aki a pénzt akarja: egy gyönyörű FBI-ügynöknő és egy kegyetlen módszereiről ismert bandavezér érdeklődését is felkelti az ügy, Jack pedig olyan erőkkel találja szemben magát, amelyek elől nem menekülhet… 
Roger Hobbs huszonnégy évesen megírta első nemzetközi bestsellerét. A Ghostman egy évvel később minden jelentős kriminek járó irodalmi díjat besöpört, huszonöt országban vették meg a kiadás jogait, és nagyszabású film készül belőle. A regény folytatása A nyomtakarító címmel hamarosan olvasható. 
Megjelent: Libri Könyvkiadó