Ritkán szoktam verseket olvasni, de vannak időszakjaim, amikor előveszek egy-egy kötetet és újraolvasom kedvenc verseimet. És hát mikor máskor lenne időszerű verset olvasni, ha nem a költészet napján. Így aztán József Attila születésnapjára emlékezve én is ünnepelek.
József Attila: Ime, hát megleltem hazámat…
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.
Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.
Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
 |
| József Attila (1905-1937) forrás |
Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt
Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél -;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.
 |
| Szilágyi Domokos (1938-1976) forrás |
Versek innen:
Faludy György, Európai költők antológiája, Villon kiadó, 2003
Szeretni tehozzád szegődtem, 200 magyar szerelmes vers, Kriterion Könyvkiadó, 1972
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése