Mivel az utóbbi hónapokban (főként a nyáriakban) nem igazán jutott időm a blogommal foglalkozni, nem is gondoltam rá, hogy bárki bármilyen díjban részesítene.
2014-ben már megkaptam egyszer ezt a díjat Olíviától, úgyhogy kellemes meglepetésként ért, amikor Katherine, a
Katherine's Bookstore bloggerinája megtisztelt vele. Köszönöm, örültem neki.
A díjra vonatkozó szabályok:
1. Meg kell írni kitől kaptam a díjat.
2.Írnom kell magamról 10 dolgot.
3.Válaszolni kell a jelölő személy által feltett kérdésekre.
4. Megnevezni tíz új jelöltet és feltenni nekik 10 kérdést.
Mivel már korábban is írtam magamról, akadhat ismerős szöveg a felsoroltakban, de talán valakinek ezek is újdonságok lesznek:
1. Próbálok home office-t kialakítani, de azt kell mondjam, hogy amennyi előnye, éppen annyi hátránya is van.
2. Szeretek színházba járni. Vígjáték, kamaradarab, drámai vagy zenés előadás nálam nem számít, mindeniket szívesen megnézem.
3.Nagy mozi rajongó vagyok (lesz is jó sok film, ami nemsokára kerül a mozikba, és szeretném megnézni őket,pl. az új James Bond, vagy a Star Wars -The Force Awakens).
4. Egy hónapos friss kutyagazdi vagyok. Egy tíz hetes beagle kölyökkutya boldogítja (és fejtetőre állítja) az életünket, de nagyon imádni való kis aranyos.
5. Szerettem volna valamiben kimagaslóan tehetséges lenni, de a természet másoknak adományozta ezeket a tehetségeket, legyen szó művészetekről, zenéről, tudományról...
6. Gyermekkoromban ebben a sorrendben változtak, a mi leszek, ha nagy leszek elképzeléseim: kémikus, ügyvéd, régész, művészettörténész... végül teljesen más felé vettem az irányt, de a múlt és a művészetek iránti érdeklődésem megmaradt.
7. Imádom a gránátalmát, örülök, hogy jön a szezonja.
8. Még mindig szeretek sütni-főzni, és új recepteket kipróbálni. Egyre másra megveszem a receptújságokat, attól függetlenül, hogy rengeteg van már itthon, de élvezem az újdonságokat végiglapozgatni és elmélkedni a csábító receptek fölött.
9. Remélem egy napon valamelyik hazai kiadó is felfigyel P. B. Ryan Nell Sweeney Mytery sorozatára, és elhozza nekünk a fordítást. Egyik kedvenc krimi-sorozatom, angolul már kétszer is elolvastam, pedig hat kötetből áll.
10. A Háború és béke a mumus könyvem, eddig legalább ötször futottam neki, mindig egy kicsivel többet sikerült elolvasni, de aztán csak félretettem eljövendő időkre...
Kiadó: Harlequin Magyarország, 2015
Katona Júlia: Griffek kincse
Maigret és a beharangozott gyilkosság volt az ötödik Georges Simenon regény, amelyet idén elolvastam. Volt egy januárban, egy februárban és kettő áprilisban. Mivel csak halogattam a posztok megírását, úgy döntöttem, hogy egy közös posztot szentelek majd nekik, de egyelőre az csak félig született meg, így a legújabb Simenon élményem beelőzi őket. Tetszik ez a kék borító, csodálatosra sikeredett, és lehet, hogy elsőre kissé furcsának tűnik, de a regény végére abszolút értelmet nyer, sőt nagyon is sokatmondó. Azt vártam, hogy a regény is kellően magával ragad, de most egy kissé csalódott vagyok, mert az elolvasott öt regény közül ez tetszett a legkevésbé. Nem találom az okát, mert a történet csavaros, fordulatos, tele érdekes és emlékezetes figurákkal, több szálon futó nyomozással, és egy kitartó Maigretvel, aki nem adja fel, míg minden darab a helyére nem kerül. Csak arra tudok gondolni, hogy nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy kézbe vegyem, és ezért nem sikerült teljes mértékben ráhangolódnom.
Hihetetlen, hogy már márciust mutat a naptár. Bármilyen meglepő én szeretem a telet, ha igazi a tél, hideggel és sok hóval, amiből sajnos nem sok jutott idén sem (szerintem a hólapátot egyszer sem kellett használni). Most viszont örülök a tavasznak, élvezettel és örömmel figyelem, hogy a ház napos oldalán lévő virágágyásban már kidugták fejüket a tavaszi virágok. Egyelőre néhány sárga meg lila krókusz, egy rózsaszín jácint, és sok apró tulipánlevél hoz színt a szürkeségbe, de ez bizony napról napra változni fog, és már alig várom, hogy az egész ágyás virágba boruljon. A látványuk is elég hogy jobb kedvre derüljek, sőt már tervezhetem, hogy mivel foglalatoskodjak a kertben, ha majd melegebbre fordul az idő. És persze az olvasás is nagyobb élvezet, hogyha az ablakon besüt a nap.
A legkedvesebbel kezdem, az igazi meglepetéssel: David Suchet: Poirot és én című könyve. Ez nem szerepelt a listán, el is feledkeztem róla, de a páromnak a sok kívánságom között is eszébe jutott (köszönöm drágám!). Történt, hogy egy alkalommal a metró mozgólépcsőjén utaztunk, a kiadó ott is reklámozta a könyvet, és én megjegyeztem, hogy majd szeretném elolvasni. Most már megtehetem…, és mondja még valaki, hogy a férfiak nem figyelnek a kívánságainkra! Lassan hagyomány lesz nálunk, hogy Nyári Krisztián kötet kerül a fa alá, mert ez volt a harmadik év, amikor ez megtörtént. Az irodalmi csemegék után most, már az általa kiválasztott Igazi hősökről is olvashatok. És végre Baráth Katalin Dávid Veronja is beköltözött az otthonunkba. Történelmi krimi rajongó lévén már ideje is volt, hogy nekem is meglegyen, és bizony együtt lépett át velem az új esztendőbe, mert magammal vittem az útra, és hazafelé sikerült is befejezni, így A fekete zongora lett az év első olvasmánya. Romantikus/fiatalos lelkem pedig Sarah Addison Allen, Robin LaFevers és Sarah Dessen regényeinek örülhetett. A Gyilkos kegyelem már megörvendeztetett, mert Dávid Veron kalandjai után a halál szolgálólányaira esett a választásom. Majd igyekszem a bejegyzéseket is hozni.
